Baté dunántúli kis község, Somogyban a Kapos folyó mentén. A Balatontól délre, Kaposvártól keleti irányban található. A Kapos folyó völgyében - Kaposvár és Dombóvár között fél úton - helyezkedik el, mindössze 15-15 km távolságra van. Taszár, Kaposhomok, Baté, Mosdós és Kaposkeresztúr községek szomszédságában. Közúti közlekedés tekintetében csomóponti község. Személy és teherforgalomra épült több sínpáros vasútállomása van. A helyközi autóbuszforgalma jelentős. A falu több irányból közlekedő autóbusz járattal elérhető. A lakosság lélekszáma növekvő. A település lakóterülete az utóbbi évtizedekben több új utcával bővült. A további falufejlesztés lehetősége biztosított. Lakóterületét a családi házas, kertes beépítés jellemzi. Az ősi falu, öreg zsúpfedeles házait az újszerű és modern kivitelű épületek váltották fel. Munkalehetőséget a lakosság részben helyben és a közeli helységekben, de különösen az iparosodott városokban, Kaposváron és Dombóváron talál. A falu, kedvező földrajzi és fejlesztésre alkalmas helyi adottságokkal rendelkezik.

Kulturális erőforrások

A falu komoly fejlődésen ment keresztül az elmúlt időben, mely az itt élő emberek összefogása és aktív közreműködése nélkül nem valósulhatott volna meg.

Méltán büszkék lehetnek

• az elmúlt években elkészült sport centrumra, mely jelentős társadalmi munkával valósult meg.
• a megyei másodosztályban szereplő labdarúgóikra
• az országos hírt szerzett "erős ember" csapatukra.

A település története

A szomszédos községekhez hasonlóan Baté is ősi település. A község múltja egészen az Árpádnemzettségig vezethető vissza. A létét már a XIII. századból származó régészeti leletek is igazolják. A múzeumok őrzik a település ősi múltjára utaló régészeti leleteket. A falu első írásos említése név szerint 1373-1375. évekből származik. Akkor még Batej volt a neve, majd egy közel száz évvel későbbi keletű okmányban már Bathe alakban fordul elő. Aztán az 1500-as években volt Bati, de az 1700-as években már Báthé néven is szerepelt. Az 1900-as évek első felében még többször előfordult, hogy hivatalos kiadványokban is a Báté nevet kapta. Nemcsak a falu neve, de a földesurai is többször változtak.

A település 1443-ban a Dersfi /Szerdahelyi/ család birtokában volt, majd 1452-től már az Eszterházy Festetics családok birtokához tartozott. Aztán 1733-tól s Gyulai Gaál család volt a község földesura egészen 1945-ig a második világháború utáni földosztásig. A település a török megszállás alatt nagyrészt elpusztult, szinte teljesen elnéptelenedett. 1686 után mindössze csak öt családot írtak össze a faluban. Csak a török uralom elmúltával az 1700-as évek elején tértek vissza a lakók. A falu népessége ezt követően fokozatosan gyarapodott. Az 1720-as években már 150-200 lakosa lehetett a falunak. A II. József kori /1780. évi/ népszámláláskor az összeírt lakók száma viszont 331 volt. A XIX. század derekán 480 fő lakta a falut, de az 1870-es népszámlálás idején már 614 lakosa volt a falunak. Az 1700-as évek végén 17 telkes-jobbágy élt a Gyulai Gaál uraság birtokán. A jobbágyok akkor már telkekkel is rendelkeztek. Egy telek, 22 hold szántóföldből és 8-9 hold, legelőből állt. Abban a korban a legismertebb jobbágynév volt Batéban a Bognár, Ferencz, Gyurkó, Gyurák és a Kis-Kovács. Ezek az ősi családok aztán meghonosodtak a faluban. Ezekkel a családnevekkel még ma is gyakran találkozhatunk Batéban.

Az 1800-as években már jelentősebb gazdasági fejlődés indult meg a faluban. Azokban az években kovácsműhelyt, községkocsmát, pásztorházat és tanítói lakást építettek. A tanítói lakás 1857-ben épült. Ebben az évszázadban épült a vasútvonal Dombóvár és Kaposvár között, majd a vasútállomás Batéban. A földbirtokos Gyulai Gaál család is ugyanebben az időben tovább fejlesztette gazdaságát. Egy gőzmalmot, vízimalmot, téglagyárat építettek. A vízimalom a ma is létező Malom-árokra 1838-ban épült. Közel egy évszázadon át, őrölte az uraságok és a helyi gazdák gabonáját. Az 1940-es években került lebontásra.

A községben két műemlék jellegű, védettség alatt álló épület van. Mindkettőt a Gyulai Gaál családok építtették. Az egyik a római katolikus templom, amely 1796-ban épült. A templomot már azóta, több alkalommal felújították. A legutóbb 1992-1993-ban került sor egy külső-belső tatarozásra. A másik műemlék jellegű nevezetessége a falunak a Gyulai Gaál féle kastély épület. Az emeletes kastély egy időben készült a templommal. A Copf stílusban épült kastélyt, Gyulai Gaál Kristóf építtette, aki akkor Somogy Megye alispánja volt. Feljegyzések szerint a kastélyt már 1820. körül felújították. Akkor kapta klasszicista alakját. A kastélyban 1945-ig a Gyulai Gaál család élt. A falunak történelmi értékein túlmenően, különös nevezetessége és vonzó látványossága, vagy kifejezetten idegenforgalmi múltja nincs. Azonban számos helytörténeti emlék épülete és a múltból megmaradt egyéb értéke még létezik. Idesorolható a temetői református kápolna, az ősi harangláb, az iskola, a Bojtor családtól ránk maradt gőzmalom épület, a MÁV állomás, a cseri major, de talán még más épületek és építmények is. Áll még néhány múltszázadból származó régi ház, az ősi falusi porta, a kis gazdaság emléke. Aztán néhány múlt századi, de különösen egy ma is, létező 1845-ből származó kőkereszt is felhívja magára a helyi történelmünk iránt érdeklődők figyelmét.