Baté

Baté dunántúli kis község, Somogyban a Kapos folyó mentén. A Balatontól délre, Kaposvártól keleti irányban található. A Kapos folyó völgyében - Kaposvár és Dombóvár között fél úton - helyezkedik el, mindössze 15-15 km távolságra van. Taszár, Kaposhomok, Baté, Mosdós és Kaposkeresztúr községek szomszédságában. Közúti közlekedés tekintetében csomóponti község. Személy és teherforgalomra épült több sínpáros vasútállomása van. A helyközi autóbuszforgalma jelentős. A falu több irányból közlekedő autóbusz járattal elérhető. A lakosság lélekszáma növekvő. A település lakóterülete az utóbbi évtizedekben több új utcával bővült. A további falufejlesztés lehetősége biztosított. Lakóterületét a családi házas, kertes beépítés jellemzi. Az ősi falu, öreg zsúpfedeles házait az újszerű és modern kivitelű épületek váltották fel. Munkalehetőséget a lakosság részben helyben és a közeli helységekben, de különösen az iparosodott városokban, Kaposváron és Dombóváron talál. A falu, kedvező földrajzi és fejlesztésre alkalmas helyi adottságokkal rendelkezik.

Kulturális erőforrások

A falu komoly fejlődésen ment keresztül az elmúlt időben, mely az itt élő emberek összefogása és aktív közreműködése nélkül nem valósulhatott volna meg.

Méltán büszkék lehetnek

az elmúlt években elkészült sport centrumra, mely jelentős társadalmi munkával valósult meg.
a megyei másodosztályban szereplő labdarúgóikra
az országos hírt szerzett "erős ember" csapatukra.

A település története

A szomszédos községekhez hasonlóan Baté is ősi település. A község múltja egészen az Árpádnemzettségig vezethető vissza. A létét már a XIII. századból származó régészeti leletek is igazolják. A múzeumok őrzik a település ősi múltjára utaló régészeti leleteket. A falu első írásos említése név szerint 1373-1375. évekből származik. Akkor még Batej volt a neve, majd egy közel száz évvel későbbi keletű okmányban már Bathe alakban fordul elő. Aztán az 1500-as években volt Bati, de az 1700-as években már Báthé néven is szerepelt. Az 1900-as évek első felében még többször előfordult, hogy hivatalos kiadványokban is a Báté nevet kapta. Nemcsak a falu neve, de a földesurai is többször változtak.

A település 1443-ban a Dersfi /Szerdahelyi/ család birtokában volt, majd 1452-től már az Eszterházy Festetics családok birtokához tartozott. Aztán 1733-tól s Gyulai Gaál család volt a község földesura egészen 1945-ig a második világháború utáni földosztásig. A település a török megszállás alatt nagyrészt elpusztult, szinte teljesen elnéptelenedett. 1686 után mindössze csak öt családot írtak össze a faluban. Csak a török uralom elmúltával az 1700-as évek elején tértek vissza a lakók. A falu népessége ezt követően fokozatosan gyarapodott. Az 1720-as években már 150-200 lakosa lehetett a falunak. A II. József kori /1780. évi/ népszámláláskor az összeírt lakók száma viszont 331 volt. A XIX. század derekán 480 fő lakta a falut, de az 1870-es népszámlálás idején már 614 lakosa volt a falunak. Az 1700-as évek végén 17 telkes-jobbágy élt a Gyulai Gaál uraság birtokán. A jobbágyok akkor már telkekkel is rendelkeztek. Egy telek, 22 hold szántóföldből és 8-9 hold, legelőből állt. Abban a korban a legismertebb jobbágynév volt Batéban a Bognár, Ferencz, Gyurkó, Gyurák és a Kis-Kovács. Ezek az ősi családok aztán meghonosodtak a faluban. Ezekkel a családnevekkel még ma is gyakran találkozhatunk Batéban.

Az 1800-as években már jelentősebb gazdasági fejlődés indult meg a faluban. Azokban az években kovácsműhelyt, községkocsmát, pásztorházat és tanítói lakást építettek. A tanítói lakás 1857-ben épült. Ebben az évszázadban épült a vasútvonal Dombóvár és Kaposvár között, majd a vasútállomás Batéban. A földbirtokos Gyulai Gaál család is ugyanebben az időben tovább fejlesztette gazdaságát. Egy gőzmalmot, vízimalmot, téglagyárat építettek. A vízimalom a ma is létező Malom-árokra 1838-ban épült. Közel egy évszázadon át, őrölte az uraságok és a helyi gazdák gabonáját. Az 1940-es években került lebontásra.

A községben két műemlék jellegű, védettség alatt álló épület van. Mindkettőt a Gyulai Gaál családok építtették. Az egyik a római katolikus templom, amely 1796-ban épült. A templomot már azóta, több alkalommal felújították. A legutóbb 1992-1993-ban került sor egy külső-belső tatarozásra. A másik műemlék jellegű nevezetessége a falunak a Gyulai Gaál féle kastély épület. Az emeletes kastély egy időben készült a templommal. A Copf stílusban épült kastélyt, Gyulai Gaál Kristóf építtette, aki akkor Somogy Megye alispánja volt. Feljegyzések szerint a kastélyt már 1820. körül felújították. Akkor kapta klasszicista alakját. A kastélyban 1945-ig a Gyulai Gaál család élt. A falunak történelmi értékein túlmenően, különös nevezetessége és vonzó látványossága, vagy kifejezetten idegenforgalmi múltja nincs. Azonban számos helytörténeti emlék épülete és a múltból megmaradt egyéb értéke még létezik. Idesorolható a temetői református kápolna, az ősi harangláb, az iskola, a Bojtor családtól ránk maradt gőzmalom épület, a MÁV állomás, a cseri major, de talán még más épületek és építmények is. Áll még néhány múltszázadból származó régi ház, az ősi falusi porta, a kis gazdaság emléke. Aztán néhány múlt századi, de különösen egy ma is, létező 1845-ből származó kőkereszt is felhívja magára a helyi történelmünk iránt érdeklődők figyelmét.

Büssü

Somogy megye középkeleti részén a Baté – Igal összekötőút felénél helyezkedik el, Igaltól 8 km-re, Kaposvártól és Dombóvártól 25 km-re. A község dombokkal övezett szép környezetben terül el. Gölle és Kisgyalán községekkel körjegyzőséget tart fenn, Gölle székhellyel. A falu szülötte Gerő Kázmér festőművész.

Kulturális erőforrások

A település lakossága életminőségének javítását úgy lehet a lehető legteljesebben biztosítani, ha tevékenységeink során a gazdaság, a társadalom és környezet problémáit együtt kezeljük. Ezért törekedni kell a közösségi élet minél sokrétűbbé tételére, a közösségi életbe be kell vonni az önkormányzati intézményeket, a munkahelyeket, a lakóközösségeket, az egyházat és a civil szervezetet.

A közösségi élet színterei, fórumai

A közösségi élet intézményi színterét a Községi könyvtár és Művelődési ház adja. A település programjait – a tárgyévi költségvetés függvényében – a lakossági igények és a civil szervezet kezdeményezéseit figyelembe véve alakítja ki.

A településen 1 civil szervezet tevékenykedik, a Csobogó Táncegyüttes. Ez a szervezet aktív, sokszínű tevékenységével a község fejlődéséhez nagymértékben hozzájárul a környező települések és a helyi rendezvények, falunapok kulturális műsorainak sokszínűségéhez.

A település története

Az első írásos emlékek az 1725-ös években említik először, bár a régészeti leletek szerint már a római korban is lakott terület volt.

A magyar nemzeti királyság megalakulásakor a község területét a tolnai királyi várhoz csatolták. Kezdetben a királyi hirdetőknek volt itt földje, aztán váltogatták egymást a különböző uraságok. 1449-ben a Bocskai család előnévként használta a falu nevét. A helynév Bese (1725), Bouseu (1362), Besew (1408), Bösö (1575), Büssü ( 1725-től )

1729- ben a gyulai Gaál család birtoka és az is maradt egészen 1945 -ig.

Az 1700-as években színmagyarok lakták a falut. A XVIII században jelentős gazdasági fejlődés indult meg, ekkor mezővárosi rangra emelkedett. Iparos sváb családok települtek be, de előfordul a betelepülők között horvát és angolszász eredetű is. Az újonnan jöttek alkalmazkodtak a befogadókhoz, átvették nyelvüket, szokásaikat, később már csak a nevük árulkodott eredetükről.

Megnehezítette beilleszkedésüket, hogy házasságot ritkán kötöttek egymással az őstelepült magyarok és a betelepült svábok. Ennek elsődleges oka a vallási különbség volt. Míg az őslakosság református volt a betelepültek valamennyien katolikusok. Békésen éltek és segítették egymást a falusi kis közösségben.

1927-től kövesút kötötte össze Batéval ahol a legközelebbi vasútállomás is volt, 1947-ben megindult az autóbusz közlekedés, 1948-ban bevezették a villanyt.

A község lakóinak száma a XX. század elején volt a legtöbb, akkor 973- at írtak össze, 568 római katolikust és 405 reformátust.

Fonó

Fonó Somogy megye székhelyétől -Kaposvártól- 20 km-re, a külső-somogyi dombok ölelésében fekvő rendezett, szép kistelepülés. Községünk megközelíthetősége jó, a tömegközlekedés megfelelő a térségben. Fonó határában évszázados hagyományai vannak a mezőgazdaságnak, kiváló adottságú talaja a növénytermesztésnek és az állattenyésztésnek is lehetőségeket kínál.

Kulturális erőforrások

A Közösségi élet színterei elsősorban az önkormányzat intézményeiben valósulnak meg. A településen található a Művelődési Ház, ahol sor kerül az önkormányzat rendezvényeire. A civil szervezetek ingyen tarthatják meg rendezvényeiket. A művelődési házban kapott helyet a könyvtár is.

A településen Iskolamúzeum is üzemel. Az önkormányzat tulajdonában lévő régi általános iskolát pályázati forrásból építették át. A múzeumban az iskolából megmaradt tárgyak, dokumentumok tekinthetők meg ingyenesen, előzetes bejelentkezés alapján. A gyermekkuckó az óvodásoknak és általános iskolásoknak kínál programot.

A település története

„…Mint a legtöbb kisfaluról, úgy Fonóról sem maradt ránk ünnepélyes alapítólevél, mely felsorolná, hogy mikor tette le a településhez az alapkövet. Egyszerűen kinőtt a földből, … okirati határozat nélkül…” A falu eredetének legfőbb támpontja a neve. A régi világban gyakran nevezték el a települést a benne élő nép sajátos foglalkozásáról. Így országszerte találunk, főképp az egykori királyi és királynéi birtokok területén, efféle elnevezéseket: Halászi, Kovácsi stb. Községünkben a fonással foglalkoztak az emberek, a Kapos völgye és a belészaladó sok ér, patak bőven termette a fűzvesszőt. Fonó környékén gazdag a föld, ezért itt a len, a kender is jól megterem, és esetleg hatalmas birkanyájak is dús legelőre találhattak. Ezek mind kiváló alapanyagok voltak a különböző fonással készített termékek előállításához.

A falu elnevezésének tiszta magyar jellegéből adódóan a születését is meghatározhatjuk Valamikor Szent István király uralkodása alatt, vagy a XI.-XII. században telepedhettek le, amikor a magyar nép végleg hazájává tette ezt a földet és békés foglalkozások űzéséhez kezdett. Szeghalmi Gyula: Dunántúli Vármegyék című könyvében azt írja, hogy a község az Árpádok uralkodása idején királynéi birtok volt. Ehhez a megállapításhoz hozzátehetjük, hogy volt idő, mikor királyi birtok volt Fonó, mint majd a következő részben idézendő Kun László-féle okira-tokból világosan kiderül. Tehát úgy képzelhetjük el a fonai életindulást, hogy mikor gazdaságilag megszerveződött az ország, a királyi vagy királynéi birtokok vezetősége ennek a vidéknek sajátos termékét – lett légyen az fűzvessző, len, kender vagy gyapjú- itt külön erre a célra összetelepített néppel kezdte feldolgoztatni. A fonótelep népe aztán együtt is maradt és foglalkozásával nevet adott lakóhelyének. Így keletkezhetett a XI. vagy XII. században az első Fonó község. A történelem véres szekere sokszor végiggázolt ezen a vidéken és kétszer oly kegyetlenül, hogy teljesen a földbe tiporta, sok más magyar faluval együtt megsemmisítette Fonó községet is. Így beszélhetünk első, második és harmadik Fonóról…

…Fonóról szóló első írott emlék IV. Kun László király idejéből, 1278-ból való, amely két összefüggő okirat. Az első okirat lényege: Elya Hippolit gróf 4 fia: Ugra, Miklós, Bálint és Hippolit arra kéri a királyt, hogy mint lakatlan földet, adományozza nekik „Fonou” földjét. Erre a király megkérte a somogyvári bencés kolostor apátját, hogy helyszíni szemlére küldjön egy megbízható embert és tegyen jelentést. Az apát Myrei (=Mérei) Gábrián királyi megbízott mellé saját emberei közül is rendelt valakit. A megfigyelők tapasztalták, hogy „Fonou” földje üres, lakatlan; minden valószínűleg a tatárjárás söpörte el.

Kun László második okleveléből annyit megtudunk, hogy a király a somogyvári apát jelentésének kézhezvétele után Elya gróf négy fiának adományozta Fonó földjét, a cseh király (Ottokár) elleni hadjárat jutalmául. László egyben visszavonta korábbi adománylevelét és most már forma szerint is megfosztja Fonó földjétől a hédervári Héder nemzetséget, melynek azt korábban adományozta. Héder Jakab szövetkezett a király ellenségeivel, ezért vette el tőle Fonó földjét. A Héderváriak sohasem vették birtokukba a földet.

A második Fonó keletkezése, tehát 1278 után következő évekre, a XIII. század végére tehetjük. Egy időben „vásáros Fonónak” hívták a települést, ami annyit jelentett, hogy vásártartási joga volt. A második Fonó népe élénken gazdálkodhatott, s a közvetlen környékén vezető szerepet vitt. Buda eleste (1541.) után ezen a vidéken is berendezkedik a török uralom. 1643-ban még faluként számontartott hely Fonó. Ezt Horváth János Andocson tartózkodó jezsuita atya feljegyzéséből tudjuk, aki abban az időben 16 plébániát volt kénytelen ellátni. Mi a batai plébániához tartoztunk.

Az 1683-86. évi török hadjáratok útvonalán fekvő falvak, így Fonó is a török sereg áldozatai lettek. A második Fonó a malomároktól nyugatra észak-déli irányban húzódó domb („Birkadomb”) oldalán, a malomtól mintegy 400 méterrel északra, a zimányi úttól nem messze (ahol az erdő kezdődik), volt. A második falu „vásáros Fonó” rangos nevét viselte, de a török megszállás „áldásai” következtében sok száz kis magyar faluval együtt nyomtalanul eltűnt a föld színéről…

…Az 1683-86. évi hadjáratok után megint csak „Fonó földe” lett az egykor virágzó kis községből, akárcsak a tatárjárás után. 1686-ban felszabadult Buda is, Pécs is, tehát a fonai üszkös romok is. Azt mondják a fonai emberek, hogy ott fönn, a Birkadombon a szántóföld egy része élesen elüt a többitől: sokkal feketébb. Talán a második falu leégése óta olyan különösen fekete az a föld. Ott feküdt a falu. Annak korma festhette be a földet.

Szeghalmy Gyula (Dunántúli Vármegyék) szerint 1498-ban Fonó a fejérvári őrkanonok birtoka, s ettől kezdve az is maradt végig, míg meg nem szűnt. A török megszállás idején a földesúri jogokat a fehérvári őrkanonok helyett 150 évig ténylegesen a török szpáhik gyakorolták.

A törökök elvonulása után, megindult a fészekrakás ezen a gazdag földön. Egy dombvonulattal keletre, a két patak között húzódó dombháton épültek az első házak. A telepítés kezdeményezője Nádasdy László csanádi püspök és a fehérvári őrkanonokság javadalmasa. Országszerte ezekben az időkben (1700-as évek első évtizedeiben) telepítették a török megszállás alatt elvérzett magyarság helyére a sok svábot, horvátot. Fonó itt is kivétel.

Míg Attala, Inám és Gölle – mint a legközelebbi példák – tekintélyes számban kaptak rác telepeseket, úgyhogy e falvakban külön utcák, falurészek kapták meg a „rác” jelzőt, s a régi írások külön Rácz-Inámról, Rácz-Gölléről, Rácz-Attaláról tudnak, addig Fonó új lakosai – a harmadik falu alapjának lerakói – Somogy megye más területeiről idetelepített magyarok.

Így mondja ezt az egyik, 1720-ból ránk maradt kimutatás: „Fonó községet egy évvel ezelőtt kezdték lakni, mégpedig ezen Nemes Vármegye kebeléből népesíttetett be és ezért lakosai minden teher viselésére kötelesek.” Az elpusztult második Fonó helyén, a mostani területen 1719-ben pezsdült meg az élet, a harmadik Fonóban…

Gölle

A település Somogy és Tolna határán fekszik. Közúton Igalból Büssün, valamint Kisgyalánon keresztül érjük el a falut. A legközelebbi vasútállomás Batéban van.

A település története

A községet egy 1550-ból származó oklevél említi először. A török pusztítás után 1618-ban népesült be újra a község. Lakói magyarok és katolikusok voltak.

Korabeli birtokosai közt a legjelentősebb a Dersfi család. A XIX. században herceg Esterházy és Pallavicini családnak is voltak itt birtokai. Jelentősebb település volt a századfordulón, lakóinak a száma meghaladta a 2700-at.

Gölle környéke már a régi időktől fogva neves mezőgazdasági vidék volt. Híresek voltak a jó termőföldjei és a jó minőségű haszonállatai. A falubeli gazdák több kiállításon is érmet nyertek állataikkal. A község határában a gazdálkodással összefüggően több kisebb puszta alakult ki, ezek többsége ma már nincs meg, vagy más településhez sodródtak.

Kulturális erőforrások

A településen a közösségi élet színtereit a Községi Könyvtár és a Művelődési Ház adja. A programokról többnyire a civil szervezetek gondoskodnak: Nők a Faluért Egyesület, Péntek Esti Dalárda és a Polgárőr Egyesület. A civil szervezetek aktívak, sokszínű tevékenységeikkel a község fejlődéséhez nagymértékben hozzájárulnak, a környező és helyi települések rendezvényein, falunapokon, kulturális műsorokat adnak elő.

Polgárőr Egyesület: Alapfeladata a helyi közbiztonság fenntartásában való közreműködés.

Nők a Faluért Egyesület: Alapfeladata hagyományőrzés, kulturális programok szervezése, települési környezet szépítése.

Péntek Esti Dalárda: Alapfeladata a hagyományőrzés. Meghatározó szerepe van a közösségi életben, hiszen zenés műsorokat adnak (gyakran más településeken is pl: falunapokon), valamint bálokat szerveznek.

Kazsok

Kaposvártól északkeletre, Igal, Büssü, Magyaratád és Somogyszil között fekvő település.

Kulturális erőforrások

Az önkormányzat a közművelődés területén a következő feladatok ellátásának szükségességét fogalmazta meg:

gondoskodni kell arról, hogy a kulturális, művelődési feladatot ellátó szervezetek számára biztosítva legyen a feladatellátásához szükséges közösségi hely
bemutatkozási lehetőséget kell biztosítani a helyi művészek számára
szorgalmazni kell a település múltját bemutató tárlat összeállítását és a tárlat bővítését
támogatni kell a helyi kiadványok megjelenését

A település története

Kazsok Árpád-kori település. Nevét már 1244-ben említette oklevél Kosok írásmóddal.

1272-ben Kosuk alakban fordult elő és a nyúlszigeti apáczák birtoka volt. 1331-ben már plébániája is volt, és neve szerepelt az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzékben is. 1449-ben Hunyadi János kormányzó, 1453-ban pedig V. László király Tolna vármegyéből Somogy vármegyébe helyezte át, de 1475-ben és 1485-ben ismét tolnavármegyei helységként tünt fel. 1550-ben Dersfi Farkas, 1598-1599 között pedig Petheő Kristóf volt a földesura, majd 1626-ban már az Egerváry család birtoka volt. Az 1660. évi dézsmaváltságjegyzék szerint nemesek lakták, egy 1701-1703 tájáról való összeírásban Vitnyédy Pál örököseinek birtoka.

1715-ben Káldy Pál, 1726-1733 között a Vitnyédy család, 1767-ben a Vidos és a Káldy családok, 1776-ban pedig Vidos János és Káldy Sándor birtoka volt. A községbeli régi kúriát a Martyn család építtette. A község eredetileg a Fehérház nevű tanya helyén feküdt és a 17. században pusztult el. Nyomai az ottani szántóföldeken ma is láthatók. A jelenlegi helység 1715-ben már megvolt és 8 háztartásból állt. A 20. század elején Somogy vármegye Igali járásához tartozott. 1910-ben 541 magyar lakosa volt. Ebből 97 római katolikus, 440 református, 3 izraelita volt.

A településhez tartozott Pataki-puszta és Bécz-puszta is.

Kisgyalán

A mai helyén az 1700-as évek elején alakul ki Kisgyalán község Somogy megye dombos keleti részén. Határos községek Büssü, Gölle, Fonó, Zimány. A falu határát északon a „Hársasi út”, keleten a „Nagyárok”, délen a Gázlói-víz, nyugaton a Kerekesi árok határolja. A falu határa lankás, dombos jó termő anyagos föld, ami meghatározza a lakosság foglalkozását.

A település története

Gyalán Árpád-kori település. Nevét 1250-ben említette először oklevél a Szák nemzetség Gyaláni ágával kapcsolatban. Az e nemzetségből való I. Konrád 1240-ben Mária királyné pohárnokmestere volt, és ő vitte hírül IV. Béla királynak V. István születését. A Jó hírnek örvendő apa, IV. Béla király I. Konrádnak Podár Veszprém megyében levő falut adta jutalmul, majd 1250-ben megvette I. Konrádnak a rokonának, az utód nélkül elhalt Herrandnak a birtokai közül a Komárom megyei Terjént, a Somogy megyei Gyalánt és Várong felét is. 1346-ban I. Konrád fia, I. János lakhelyeként Gyalán, vagy Várong volt említve és mint tolnamegyei nemes szerepelt az oklevelekben.

1851-ben Fényes Elek írta a településről:

„Gyalán, magyar falu, Somogy vármegyében, 316 katholikus, 7 zsidó lakossal, katholikus fiókszentegyházzal. Fekete földje gazdag termékenységü. Ezelőtti birtokosa buzért is termesztett, de rég megszünt. Földesura Festetics Antal. Utolsó posta Kaposvár.” A 20. század elején Somogy vármegye Igali járásához tartozott. 1910-ben 458 magyar lakosa volt. Ebből 450 római katolikus, 2 református, 6 izraelita volt.

Kulturális erőforrások

A programok megszervezésében óriási szerepe van a Kisgyalánért Egyesületnek. A településen nyilvántartásba vett civil szervezet tevékenykedik. A Kisgyalánért Egyesületen belül 2 csoport található, az egyik a Kisgyaláni Hagyományőrzők Csoportja, a másik pedig a Kisgyaláni Nőegylet. A másik civil szervezet a Kisgyaláni Polgárőr Egyesület. A civil szervezetek aktívak, sokszínű tevékenységeikkel a község fejlődéséhez nagymértékben hozzájárulnak, a környező,-és helyi települések rendezvényein, falunapokon, kulturális műsorokat adnak elő.

Taszár

Taszár község Kaposvártól 8-km-re keletre fekszik, a 61-es főút mentén. A főútvonalon könnyen megközelíthető, naponta 21 autóbuszjárat érinti. Vasútállomása Kaposvár - Dombóvár vasútvonalon 3 km-re fekszik a község központjától. A magyar falvakra jellemző településszerkezetet és építkezési módot az 1950-es években megépített katonai reptér és lakótelep gyökeresen megváltoztatta. A honvédségi objektumok a település jelentős részét foglalják el. Ez elsősorban a reptér és a laktanya beépítését jelenti.

A hagyományos falvakra jellemző házak mellett megépültek a reptéren és laktanyában szolgálatot teljesítő katonák 2-3 emeletes, zömmel lapostetős tömbházai. A község 1995-ben a nemzetközi és hazai érdeklődés középpontjába került. A délszláv válság miatt Taszár az IFOR majd később az SFOR csapatok logisztikai bázisa lett. 2003-ban pedig a taszári bázison történt az iraki önkéntesek kiképzése. Útjaink és járdáink szilárd burkolatúak.

A község modern felszereltségű orvosi- és fogorvosi rendelővel rendelkezik. 2002-től informatikai csomópontként működik a Teleház információs iroda a településen, melynek szolgáltatásai kiterjednek a község területén működő, mezőgazdasági, ipari vállalkozókra. Egyben lehetőséget biztosítanak a felnövekvő ifjúság és az idősebb korosztály részére, hogy az Internet világsztrádára csatlakozhassanak ismeretszerzés céljából. Az általános iskolában tanuló gyermekek számára biztosított a számítástechnikai eszközök használata. 2013-ban megnyílt az Integrált Közösségi és Szolgáltató Tér (továbbiakban: IKSZT), mely összefogja a településen található kulturális, informatikai és közösségi rendszereket a már meglévő kötelezően biztosítandó alapszolgáltatásokon felül. Keretei között működési lehetőséget kapott a helyi könyvtár, civil szervezetek, valamint a Teleház.

A közösségi élet színterei, fórumai

A közösségi élet többféle színtéren valósul meg. Ilyenek a társasházi övezetben található lakóközösségek, a családi házas övezetek közösségei, a munkahelyek, önkormányzati intézmények, a templom, a civil szervezetek és sportegyesületek. A lakosság életminőségének javítását kívánjuk elősegíteni a környezet – a gazdaság – és a társadalom problémáinak együttes kezelésével.

Taszáron lehetőség van tartalmas művelődési és sport tevékenységek végzésére egyesületi és önkormányzati szervezésben.

2013 januárjától a kulturális programok szervezését a civil egyesületetekkel összhangban az IKSZT munkatársai koordinálják, bonyolítják le. Igyekeznek minden korosztálynak és ízlésnek megfelelő rendezvényeket szervezni, melyhez kérik a civilek javaslatait és segítségét a megvalósításhoz. Az oktatási intézményekkel is szoros kapcsolatot ápolnak, a pedagógusokkal közösen alakítják az óvodásoknak és az iskolásoknak szervezett programokat.

Az önkormányzat intézményeivel karöltve szabadtéri programokkal próbálja a település lakosságát a közösségi kapcsolatok szorosabbá tételére ösztönözni. Ezek: Falunap, Gyermeknap, nagyobb ünnepekhez kapcsolódó rendezvények. A zöldterületeken park és pályázati forrásból kialakított játszóterek biztosítják a kikapcsolódást

A település vezetése gondot fordít arra, hogy bevonja a rendelkezésre álló „szellemi tőkét” a társadalmi életbe, programok szervezésébe. A helyi művészeknek lehetőségük van alkotásaik bemutatására, kiállítások szervezésére. A Taszári Hely- és Repüléstörténeti Kiállítás felöleli Taszár katonai múltját, egészen a honvédség végső kivonulásáig. Katonai gyűjtésekből, veteránok adományaiból, helyi önkéntesek munkájával valósult meg a kiállítás. A helyi kötelező közszolgáltatási feladatok megszervezése, a humán szolgáltatások, a szociális és gyermekjóléti ellátások, a település üzemeltetési feladatai, a közterületek karbantartása a lehetőségekhez mérten biztosított. Folyamatos cél az ellátás minőségének további javítása, valamint a közszolgáltatások fenntartása. A civil szervezetek aktívak, sokszínű tevékenységeikkel a település fejlődéséhez járulnak hozzá. Az Önkormányzat támogatással, az IKSZT működtetésével és tájékoztatással segíti munkájukat. A civil szervezetek önkéntes munkával és adományok közvetítésével enyhítik a hátrányos helyzetű családok mindennapjait.

A település története

Taszár szó szláv eredetű, eredeti jelentése famunkát, illetve ácsmunkát végezni. Ha minden áron magyarra akarnánk lefordítani, „Ácsok falva” lenne a jelentése. Első levéltári adatunk Taszárról, Szent István idejéből való, aki előírta, hogy minden tíz falunak kötelezően templomot kell építenie. Ilyen templommal rendelkező falu volt Taszár is, s ebből származik megkülönböztető neve, Egyházas-Taszár. A török kiűzése után megszűnik Taszár többféle elnevezése - Egyházastaszár, Kistaszár, Nagytaszár. Vámostaszár - megmarad mindmáig, csak Taszár. Ekkor Taszárnak 45 lélekszáma volt, földjei elvadultak, medvék, kóbor farkasok uralták a környéket, temploma elpusztult. Az első katonai felmérés térképén látszik, hogy a Kapos medre még szabályozatlan volt, körülötte széles volt a mocsaras terület. Taszár házai a környék falvaihoz hasonlóan észak-déli utcára rendeződtek. A római katolikus templom helye is egyértelműen beazonosítható. Az eredetileg XV. században épült templom ismételt felépítését 1738-ban kezdték meg és 1748-ban fejezték be. Taszár és környéke 1807-től, mint hitbizományi birtok a piarista rend kezelése alatt állt mindaddig, míg a magyar állam a nagybirtok rendszerrel a hitbizományokat megszüntette, államosította. A második katonai felmérésen már látható a Kapos- folyó szabályozása, és az 1872-ben átadott Zákány- Dombóvári vasút nyomvonala is. Az 1800-as évek vége felé sem változott különösebben a település szerkezete. Az 1941-es térképen már jelölték az akkori reptér helyét és a vasútállomás épületeit is.

A magyar falvakra jellemző településszerkezetet és építkezési módot az 1950-es években megépített katonai reptér, a laktanya és a lakótelep gyökeresen változtatta meg. A település jelentős részét elfoglalták a honvédségi objektumok. Ez elsősorban a reptér és a laktanya beépítését jelentette. A hagyományos falvakra jellemző házak mellett megépültek a reptéren és laktanyában szolgálatot teljesítő katonák 2-3 emeletes, zömmel lapos tetős tömbháza

A község 1995-ben a nemzetközi és hazai érdeklődés középpontjába került. A délszláv válság miatt Taszár az IFOR majd később az SFOR csapatok logisztikai bázisa lett. 2003-ban a taszári bázison történt az iraki önkéntesek kiképzése is. A laktanya területe jelenleg önkormányzati tulajdonban van. Karbantartása, hasznosítása nagy feladat és lehetőség is. A repülőtér területe sajnos jelenleg kihasználatlan. Az M9-es autóút kiépítésének előmunkálatai folyamatosan zajlanak. Ha az M9-es autóút megépülne, a repülőtér újra üzemelne, alapjaiban változna meg a település és az egész térség élete is. Mielőtt a folyamatok majd a megvalósítás fázisába érnek, mindenképpen javaslunk egységes arculati terv készítését a település teljes területére. Reméljük, hogy mindez nemcsak álom marad!